Az összes cikk

A csend fül süketitö volt. az ora minden kegyegése kalapács ként verte a melkasom
Egyedül voltam megint

A hiánya tátongo seb az életemben
Az elsö szerelmem, mint egy futo zápor
Csak romokat hagyot maga után
A szivem ami valaha tul csordult most kihetlen pusztaság

Az álom, mint egy távoli déli báb..
Elérhetetlen volt számomra
Az éjszakák voltak a legrosszabak,
Minden lélegzet vétel fájdalmas emlékeztetö a hiányára

A sötétség tükörözte a benemlévö üreséget
Álando társam volt a bánat
A nevetésünk vishangzot a fülemben,
Kegyetlen fantom hangok a csendben
Minden hol az arcát látam
A zsufolt iskolai folyosokon
A parkban ahol elöször csokoloztunk
Az emlèkek amik valaha becses kincsek voltak most a kinzás eszközei

Ujra ès ujra lejátszotam minden találkozásunkat keresve egy jelet egy okot
egy szikrányi reményt
De a remény kegyetlen úrnö.
Amilyen gyorsan fel bukant olyan gyorsan el is tünt...magamra hagyva a kétségbe esés tengerébe.minden nap egy örökévaloságnak tünt
Végtelenül el nyulva elötem

.......
Meg probáltam felejteni..
eltemetem magam könyvekben zenékben,
bármiben ami elterelhete a figyelmem a szüntelen fájdalomtol,
De az emléke mint egy makacs szellem kisértete az ébrenlétem és az álmaim
Az éjszakák voltak a leghosszabak...
elveszve gondolatok labirintusában
Fel alá járkáltam minden lépésem nehéz volt

A külvilág továb folytatodot..
de az én világom meg ált.
Emlékek tengerébe fuldoklok
Kétségbe eseten kapkodva levegö ért ami sosem jöt el..
A fájdalom szüntelen volt
Fizikai sulyként nehezedet melkasomra
Elvéve a Reményt.